Kokas Éva és Kovács Vivien közös tárlatának megnyitójára
Két csodás hölgy Kokas Éva, a Győri Generációk Házának igazgatója és Kovács Vivien, a Francia Kék – szalon, műhely tulajdonosa, vezetője, legyetek üdvözölve!
Két világ, melynek metszetében nyílik most ez a kiállítás. Kézzel festett, újjáélesztett, megújuló bútorokon dekoratív, aprólékos munkával készített gyöngyékszerek. Az alkotó ember figyelmét hordozó, felmutató tárgyak, melyek most egymásra találtak, melyek most együtt üzennek nekünk valamit. Hogy mit is, arról később még értekezünk.
Azt hiszem, három oldalról tudok kapcsolódni ehhez a kiállításhoz.
Az egyik mindenképpen a hagyomány. Az örök emberi hagyomány, beleértve a lelki tradíciókat, a kézműves-hagyományokat s végül a közösségformálás,közösségteremtés hagyományát is.De a nőiség felől is meg tudom közelíteni a kiállítást, annak anyagát, az esemény mögött húzódó üzenetet. Kapcsolódva az előbbi, a hagyomány felől való közelítéshez, a nők közösség-igényének és közösségteremtésének igénye felől. Tehát, hogy mennyiben hordoz női energiákat ez a sok csodálatosan elrendezett tárgy.Majd harmadikként kapcsolódom az esemény felől, mely a mostban, e pillanatban történik, persze megelőzi rengeteg alkotással töltött óra , de ezt most itt közösen éljük át... Itt. Most.
Haladjunk sorban.
Az első megközelítési pontom a Hagyomány felől, meglehetősen hagyományos formája lehet egy megnyitónak. Szép tárgyakat, kiváló anyagokból megmunkált használati tárgyaknak dísztárgyakká és dísztárgyak használativá válását önmagukkal dokumentáló tárgyeggyüttesek bemutatása remek alkalom, hogy elrévedjünk a felmutatott esztétikumon, a kézművesség magasfokán, az Esszencián.
Engedjétek meg, hogy megidézzem kicsit a Védikus megközelítést, az emberi hagyományok legrégebbikét, ezzel szemléltetve az alkotók s munkájuk törekvéseinek ilyenformájú mélygyökerűségét.Az Ind világ három, mindent átható, mozgató minőségét szokás társítani a három fő Isteni minőséghez, melyeket személyesen is Brahmá, Vishnu és Shiva képvisel. Brahmá a teremtő erő, Vishnu a fenntartó és Shíva a pusztító minőség az évezredes Védák szerint. Nem nehéz kitalálnunk, azonosítanunk az itt fellépő erőt, az ebben a tárlatban testet öltő energiát, melyet e három isteni megnyilvánulás közül Vishnu képvisel. Szintén az ősi tanítások szerint A Legfelsőbb elsődleges tulajdonsága, vagy ahogy tetszik, a létezés eredendő oka maga a Szépség. Ezekkel a tárgyakkal fenntartjuk a szépségről való ősi tudásunk. Megjelenítjük azt a minőséget, amit a Védák magasszintű értekezései vázolnak elénk. A tárgykultúra, a kifinomult mozdulatsorok, az esztétikumra való ilyen törekvés mindig és mindenkor a Legfelsőbb kegyeit élvezte. Véda tudást jelent. Megvalósítása pedig annak átadását. A tudás átadása, átörökítése is szerepel e két hölgy belső mély motivációja között. Ahogy mondják, minőséget, mindent kívánnak átadni az arra törekvőknek, az arra befogadóknak. „Nem sokaknak keveset, hanem azon keveseknek sokat, akik a befogadásra nyitottak.”
Az Ódon bútorok kimenekítése valamely elhagyott sufni mélyéről, hogy aztán a kincskeresés izgalma mellett a Rendbehozatal aprólékos munkájával ismét teljes pompájában nyerje el helyét egy remekül berendezett térben, hát mi ez, ha nem a jóság minősége, a Szépségért tett határozott lépés?
Mit is mond Vivien?:
„Szerintem akkor lesz egy házból valódi otthon, ha a bútorok illetve a kiegészítők összeválogatásakor szem előtt tartjuk, hogy régiek és újak megfelelő arányban legyenek jelen, a saját készítésű tárgyak pedig az esszenciát adják.”
Az indiai ciklikus időkoncepciót kiválóan tükröző gyöngysorok, mind mind a hagyományt idézik meg bennem. A gyöngyök mint gömbök, megnyilvánult világok apró modelljei, felfűzve egy szálra, mely szálat a Bhakti jógában magának a Tudásnak szimbólumának vélik. Így válik egy-egy ékszer világmodellé, talizmánná, egyetemes tudásunk apró szimbólumává. Gyöngyhorgolás, Kőbefoglalás régi-régi technikák, melyek ősidők óta adtak, adnak tartalmas elfoglaltságot, meditatív cselekvést embereknek. Manapság főként asszonyoknak s erre fogékony leánylényeknek. A közösségteremtésnek egyik formája épp ez, ahogyan Kokas Évi és Vivien is a FONÓ hasonlatát hozza együttléteikre, alkotói csoportjaik hangulatára. Mindketten közösség teremtésén fáradoznak, melynek értékmegőrzés, emelkedett alkotói attitűd az alapkoncepciója.
A FONÓ-ról:
Az igazi, a leginkább intézményesedett fonót a felnőtt lányok szervezték; kibéreltek egy házat vagy szobát a faluban, ahová mindenki elvitte a maga munkáját és eszközeit, közösen vették meg a világítanivalót és a tüzelőt. Az ilyen fonók, fonókák, guzsalyasok, a helyben hagyományos korcsoport-rend szerint álltak össze: a lányok mellett összegyűlhettek külön az asszonyok, a nagylányok és a serdülők is. De gyakoriak voltak a vegyes fonók is. Volt egymás mellett több fonó is. Ezért alakulhatott ki egymás felkeresésének dalolással, mesemondással, alakoskodásokkal, játékokkal tűzdelt hagyománya.
Máris megérkeztünk a nőiség kérdéséhez. Mit tudnak és tudtak a nők, amit most Évi és Vivien is tud? Mi az, amivel maguk mellé, köré vonzzák az embereket? Van egy tudás a birtokukban, amit ösztönösen, szinte dharmikus módon kívánják átadni, közvetíteni, erre lehetőséget adó platformokat teremteni. Mint egy közösségi ház, egy műhely, egy szalon, vagy akár ez a berendezett tér, egy kiállítás formájában. Egy mai Fonó formájában. Itt aztán megbeszélődnek, kibeszélődnek, elbeszélődnek az események, eszmét cserélnek a tájékozottságra éhes női lények. Megteremtik a teret, egy befogadó meleg teret, ha tetszik. Ide hívnak minket, a MOSTba, ebbe a pillanatba, hogy áramoljon a szépség.
2018. december 8. Mosonmagyaróvár
Kárpáti Tibor:Gyöngyöt az Embernek
valami érzést
gyönyörűt, szépet
valami hangot
valami képet
napfény ecsetje
napsugár húrja
valami újat
valamit újra
valami ősit
valami égit
valami hősit
valami régit
valami földit
valami gyarlót
fagyöngyöt vágó
holdsugár-sarlót
szent dal csengését
majd a szent csendet
káoszban fogant
újjászült rendet
játékot, harcot
s a végén békét
tó mélyén alvó
tündérek képét
lelkek sebére
hófehér tépést
tenni az Isten
felé pár lépést
átlépni közben
árkot, göröngyöt
és az Embernek
szórni a gyöngyöt
Bakó Tünde a Flesh Központ házigazdájának üdvözlő beszéde
Amiért ma mindannyian eljöttünk, az egy egészen különleges alkalom. Kokas Évának a Generációk Háza igazgatójának és Kovács Viviennek a Francia Kék – Bútor, stílus, enteriőr tulajdonosának közös kiállítása lenyűgöz bennünket.
Két tüneményes, kedves barátnő, akik bővelkednek ötletekben, és kreativitásban. Imádják a hobbijukat, kiteljesednek benne. Kitartásuk, alkotókedvük, erejük irigylésre méltó eredményt, egy mesevilágot, egy utánozhatatlan derűt árasztó csodát hozott létre. A kiállítás bámulatos, és maradásra kényszerítő.
A két hölgy a leggazdagabb emberek közé tartozik- gazdagok, mert birtokolják a szépség teremtésének tudását. Gazdagok, mert képzeletük határtalan. Gazdagok, így van miből adniuk, és Ők nem fukarkodnak, két kézzel nyújtják személyiségükből fakadó természetességgel azt a bájt, csipetnyi varázslatot, megejtő hangulatot, amit látni kell! Boldog vagyok, hogy elfogadták meghívásunkat, örülök, hogy ezzel a csodás karácsonyi ajándékkal kedveskednek a mosonmagyaróváriaknak.
Elárulom, az járt a fejemben, amíg a kiállítást rendezték, hogy ennyi, és ilyen precíz előkészületeket, ennyire gondos, mindenre kiterjedő figyelmet csak a kézművesség mestereitől, művészeitől láttam.
Köszönöm és gratulálok!
Kívánom, hogy maradjon övék ez a nagy szeretet, amellyel elkötelezték magukat, maradjon meg az a várakozó, gyönyörködő, elismerő fogadtatás, amely méltán illeti Őket, és ha lehe
Két tüneményes, kedves barátnő, akik bővelkednek ötletekben, és kreativitásban. Imádják a hobbijukat, kiteljesednek benne. Kitartásuk, alkotókedvük, erejük irigylésre méltó eredményt, egy mesevilágot, egy utánozhatatlan derűt árasztó csodát hozott létre. A kiállítás bámulatos, és maradásra kényszerítő.
A két hölgy a leggazdagabb emberek közé tartozik- gazdagok, mert birtokolják a szépség teremtésének tudását. Gazdagok, mert képzeletük határtalan. Gazdagok, így van miből adniuk, és Ők nem fukarkodnak, két kézzel nyújtják személyiségükből fakadó természetességgel azt a bájt, csipetnyi varázslatot, megejtő hangulatot, amit látni kell! Boldog vagyok, hogy elfogadták meghívásunkat, örülök, hogy ezzel a csodás karácsonyi ajándékkal kedveskednek a mosonmagyaróváriaknak.
Elárulom, az járt a fejemben, amíg a kiállítást rendezték, hogy ennyi, és ilyen precíz előkészületeket, ennyire gondos, mindenre kiterjedő figyelmet csak a kézművesség mestereitől, művészeitől láttam.
Köszönöm és gratulálok!
Kívánom, hogy maradjon övék ez a nagy szeretet, amellyel elkötelezték magukat, maradjon meg az a várakozó, gyönyörködő, elismerő fogadtatás, amely méltán illeti Őket, és ha lehe
Kapcsolódó anyagok
